Bevezető:Ez a történet egy 17 éves Minnesotai lányról szól.A neve Alexis.Próbálja a zenei karrierjét elindítani,de közben találkozik 4 fiúval akik régen a legjobb barátai voltak,de azóta már híres sztárok lettek.Vajon betudja-e indítani a karrierjét és újra barátkozni a fiúkkal?
UI.:Olyan dalok lesznek benne amit úgy teszek bele mintha a csaj írta volna.(pl.benne lesz Miley Cyrus-The Climb-ja és bele írom a történetbe mintha a csajszi egyik dala lenne!)
I.fejezet-A szerencse-
Minden nap álmodoztam,hogy egy nagyobb közönség előtt énekelhessek,de ez nem igazán teljesül....Édesanyám Emma sokat támogat minden téren.De valahogy ez az álom csak álom marad...
Éppen erről gondolkodtam,mikor anya bekopogott az ajtón.
-Bejöhetek?-kérdezte a nyugodt és kellemes hangján.
-Persze,gyere csak!!-és közben visszatettem a gitárom a tokjába.Halk de erőteljes puffanással érkezett meg a helyére.
-Már megint gitároztál?-kérdezte anya egy mosollyal az arcán.
-Igen,de már végeztem,most egy kicsit TV-zek utána megyek aludni.-vissza mosolyogtam angyali arcába.
-Ilyen hamar?Még csak 6-óra és ráadásul hétvége van!-mondta csodálkozva.
-Hát eléggé el vagyok fáradva...-mondtam egy ásítás közepette.
-Jól van kicsim..akkor hagylak pihenni..Jó éjt!Szia!-és egy puszit küldött felém.Aztán kiment.
Én még 1-2 percig bámultam magam elé,de aztán feleszméltem és bekapcsoltam a TV-t.Kapcsolgattam-kapcsolgattam de semmi izgalmas nem volt...már majdnem úgy döntöttem,hogy kikapcsolom a tévét mikor láttam valamit...ami talán egy lehetőség,hogy hatalmasat forduljon az életem.
Minden nap álmodoztam,hogy egy nagyobb közönség előtt énekelhessek,de ez nem igazán teljesül....Édesanyám Emma sokat támogat minden téren.De valahogy ez az álom csak álom marad...
Éppen erről gondolkodtam,mikor anya bekopogott az ajtón.
-Bejöhetek?-kérdezte a nyugodt és kellemes hangján.
-Persze,gyere csak!!-és közben visszatettem a gitárom a tokjába.Halk de erőteljes puffanással érkezett meg a helyére.
-Már megint gitároztál?-kérdezte anya egy mosollyal az arcán.
-Igen,de már végeztem,most egy kicsit TV-zek utána megyek aludni.-vissza mosolyogtam angyali arcába.
-Ilyen hamar?Még csak 6-óra és ráadásul hétvége van!-mondta csodálkozva.
-Hát eléggé el vagyok fáradva...-mondtam egy ásítás közepette.
-Jól van kicsim..akkor hagylak pihenni..Jó éjt!Szia!-és egy puszit küldött felém.Aztán kiment.
Én még 1-2 percig bámultam magam elé,de aztán feleszméltem és bekapcsoltam a TV-t.Kapcsolgattam-kapcsolgattam de semmi izgalmas nem volt...már majdnem úgy döntöttem,hogy kikapcsolom a tévét mikor láttam valamit...ami talán egy lehetőség,hogy hatalmasat forduljon az életem.
II.fejezet-A lehetőség-
A TV-ben egy felhívás volt.Egyszer ott állt a képernyőn Gustavo Rocque!!!Úramisten Gustavo Rocque a híres menedzser!!!-gondolkodtam hangosan magamban.
Azt mondta,hogy megint tehetségeket keres,hogy sztárt csináljon belőle!!Felugrottam örömömben!!Annyira örültem,hogy nem is figyeltem a reklám többi részére.Így gyorsan oda ültem a gép elé és rákerestem a neten.Mivel már egy kicsit régebbi gépem volt elég lassan töltött be az internet.Gyorsan rákerestem az oldalra.De még az oldal is olyan lassan töltött be...közben eluntam az életem.Végre betöltött.Hurrá!Gyorsan legörgettem a helyszínekhez.Volt ott minden féle város.New York,California stb...Á,megtaláltam...Minnesota..Holnap???!!!!Anyám...holnap?!Gyorsan kirohantam lementem a lépcsőn.Csakúgy dörömböltem le,mint egy hatalmas szarvas marha csorda.És odamentem a konyhába anyához.Aki éppen kevergetett valami kaját.Elkezdtem neki olyan gyorsan beszélni,hogy nem is értette mit beszélek annyira izgatott voltam.
-Kislányom,lassabban mert nem értek semmit.-mondta miközben nyugtatgatott lefelé.A válamra tette a kezét.Próbált figyelni de nem hiszem,hogy sikerült neki.
-Anya képzeld,holnap Gustavo Rocque fog keresni tehetségeket valahol itt a városban!!!-mondtam neki egy kicsit már nyugodtabban mint az előbb és levegő után kapkodva.
-Tényleg?Ezt meg honnét vetted?-kérdezte.Én meg csak megfogtam a karját és fel akartam ráncigálni a szobámba.
-Kicsim,hová ráncigálsz?-nézett értetlenül rám.
-Megmutatom az oldalt,ahol minden infót megtudhatsz amit kell.
-Jól,van de szerintem anélkül is feltudok menni,hogy felráncigálnál.Várj egy kicsit,mert elkénne zárni a gázt,ha nem akarod,hogy odaégjen a vacsora.-egy morcos pillantással nézett felém aztán már el is tűnt a konyhába.
-Oké,bocsi.Odafent várlak!-már indultam is fel,megint,mint egy szarvas marha csorda.Kinyitottam az ajtót és gyorsan odaültem a géphez várva anyát.Minden egyes másodpercbe ránéztem az órára,mikor jön már.Teljesen be voltam sózva.Fészkelődtem a székbe,aztán meg elkezdtem vele pörögni,mint egy ovódás.
Aztán egyszer csak(végre) kinyílt az ajtó.
-Na had lássam.-mondta anya és leült mellém a székre.
Tekertem lefelé megmutatni neki a helyszíneket.Aztán a feltételeket.Ö csak mindenre bólogatott.
-Hát nem tudom,hogy ez jó ötlet-e.-kételkedett-Tudod,hogy a fiúkkal,hogy bánik ...
-Tényleg a fiúk!-gyorsan odanéztem az ágyam melletti fotóra,ahol én és a 4 srác álltunk.Név szerint:Kendall,James,Logan és Carlos.-De azt is nézd,hogy azóta már híresek lettek.És lehet,hogy még velük is találkozhatok 1 év után!-mondtam anyának,miközben még mindig a képet bámultam és egy hatalmasat sóhajtottam.
A fiúk már 1 teljes éve elmentek innét.Már gyermekkorunk óta ismerjük egymást.
De azóta,hogy híresek lettek...olyan fél éve..nem igazán beszélünk.Sőt nem is beszélünk.Engem most lefoglal a tanulás mivel 1 évem van érettségiig.Őket meg szerintem a hírnév.
-Az igaz....de nem tudom,hogy bírni fogod-e?!-nézett rám.Kételkedést láttam a szemében,ami kicsit rosszul esett.
-Jaj anya!Miért ne birnám?Ha a fiúk bírták én is bírni fogom!Vagyok olyan kitartó,mint ők!-dühödtem fel.
-Jól van kicsim,nyugi!Beszéljük meg ezt az egészet vacsora közben.Oké?-nézett rám egy mosollyal az arcán.És elindult az ajtó felé.Én pedig ott kullogtam mögötte,azon reménykedve,hogy megengedi.
Anya már megterített mire én leértem.Már csak lekelett ülnöm az asztalhoz.
Elkezdtem enni a vacsorát.Egy darabig némán ültünk és anyu megtörte a csöndet:
-Bocsánat kicsim,hogy kételkedem benned...de féltelek...félek,mert...nehogy megváltozz..azon a helyen...a hírnév miatt..esetleg ha ez bekövetkezik..amit remélek de...egyet ígérj meg....ne változz meg soha!-mosolygott rám.
Lassan belenéztem a szemébe és elmosolyodtam:
-Ez azt jelenti,hogy igen?!
-Igen!De ne felejtsd el a feltételt.-felugrottam és megöleltem.-Én mindig melletted állok ha valami baj lesz.
-Köszi anyu!-továbbra is öleltem volna ha egy ásítás nem jön rám-Bocsi de most mennem kell aludni!Nagyon álmos vagyok.
-Jól van kicsim.Aludj jól.Holnap nagy napod lesz.-mosolygott rám.
Én felmentem a lépcsőn nagy kómásan,gyorsan lezuhanyoztam,felvettem a pizsimet és beleborultam az ágyba.
Nem tudtam egyhamar elaludni.Folyton az járt a fejemben vajon mi lesz holnap.És főleg azután.De végül sikerült elaludnom.
A TV-ben egy felhívás volt.Egyszer ott állt a képernyőn Gustavo Rocque!!!Úramisten Gustavo Rocque a híres menedzser!!!-gondolkodtam hangosan magamban.
Azt mondta,hogy megint tehetségeket keres,hogy sztárt csináljon belőle!!Felugrottam örömömben!!Annyira örültem,hogy nem is figyeltem a reklám többi részére.Így gyorsan oda ültem a gép elé és rákerestem a neten.Mivel már egy kicsit régebbi gépem volt elég lassan töltött be az internet.Gyorsan rákerestem az oldalra.De még az oldal is olyan lassan töltött be...közben eluntam az életem.Végre betöltött.Hurrá!Gyorsan legörgettem a helyszínekhez.Volt ott minden féle város.New York,California stb...Á,megtaláltam...Minnesota..Holnap???!!!!Anyám...holnap?!Gyorsan kirohantam lementem a lépcsőn.Csakúgy dörömböltem le,mint egy hatalmas szarvas marha csorda.És odamentem a konyhába anyához.Aki éppen kevergetett valami kaját.Elkezdtem neki olyan gyorsan beszélni,hogy nem is értette mit beszélek annyira izgatott voltam.
-Kislányom,lassabban mert nem értek semmit.-mondta miközben nyugtatgatott lefelé.A válamra tette a kezét.Próbált figyelni de nem hiszem,hogy sikerült neki.
-Anya képzeld,holnap Gustavo Rocque fog keresni tehetségeket valahol itt a városban!!!-mondtam neki egy kicsit már nyugodtabban mint az előbb és levegő után kapkodva.
-Tényleg?Ezt meg honnét vetted?-kérdezte.Én meg csak megfogtam a karját és fel akartam ráncigálni a szobámba.
-Kicsim,hová ráncigálsz?-nézett értetlenül rám.
-Megmutatom az oldalt,ahol minden infót megtudhatsz amit kell.
-Jól,van de szerintem anélkül is feltudok menni,hogy felráncigálnál.Várj egy kicsit,mert elkénne zárni a gázt,ha nem akarod,hogy odaégjen a vacsora.-egy morcos pillantással nézett felém aztán már el is tűnt a konyhába.
-Oké,bocsi.Odafent várlak!-már indultam is fel,megint,mint egy szarvas marha csorda.Kinyitottam az ajtót és gyorsan odaültem a géphez várva anyát.Minden egyes másodpercbe ránéztem az órára,mikor jön már.Teljesen be voltam sózva.Fészkelődtem a székbe,aztán meg elkezdtem vele pörögni,mint egy ovódás.
Aztán egyszer csak(végre) kinyílt az ajtó.
-Na had lássam.-mondta anya és leült mellém a székre.
Tekertem lefelé megmutatni neki a helyszíneket.Aztán a feltételeket.Ö csak mindenre bólogatott.
-Hát nem tudom,hogy ez jó ötlet-e.-kételkedett-Tudod,hogy a fiúkkal,hogy bánik ...
-Tényleg a fiúk!-gyorsan odanéztem az ágyam melletti fotóra,ahol én és a 4 srác álltunk.Név szerint:Kendall,James,Logan és Carlos.-De azt is nézd,hogy azóta már híresek lettek.És lehet,hogy még velük is találkozhatok 1 év után!-mondtam anyának,miközben még mindig a képet bámultam és egy hatalmasat sóhajtottam.
A fiúk már 1 teljes éve elmentek innét.Már gyermekkorunk óta ismerjük egymást.
De azóta,hogy híresek lettek...olyan fél éve..nem igazán beszélünk.Sőt nem is beszélünk.Engem most lefoglal a tanulás mivel 1 évem van érettségiig.Őket meg szerintem a hírnév.
-Az igaz....de nem tudom,hogy bírni fogod-e?!-nézett rám.Kételkedést láttam a szemében,ami kicsit rosszul esett.
-Jaj anya!Miért ne birnám?Ha a fiúk bírták én is bírni fogom!Vagyok olyan kitartó,mint ők!-dühödtem fel.
-Jól van kicsim,nyugi!Beszéljük meg ezt az egészet vacsora közben.Oké?-nézett rám egy mosollyal az arcán.És elindult az ajtó felé.Én pedig ott kullogtam mögötte,azon reménykedve,hogy megengedi.
Anya már megterített mire én leértem.Már csak lekelett ülnöm az asztalhoz.
Elkezdtem enni a vacsorát.Egy darabig némán ültünk és anyu megtörte a csöndet:
-Bocsánat kicsim,hogy kételkedem benned...de féltelek...félek,mert...nehogy megváltozz..azon a helyen...a hírnév miatt..esetleg ha ez bekövetkezik..amit remélek de...egyet ígérj meg....ne változz meg soha!-mosolygott rám.
Lassan belenéztem a szemébe és elmosolyodtam:
-Ez azt jelenti,hogy igen?!
-Igen!De ne felejtsd el a feltételt.-felugrottam és megöleltem.-Én mindig melletted állok ha valami baj lesz.
-Köszi anyu!-továbbra is öleltem volna ha egy ásítás nem jön rám-Bocsi de most mennem kell aludni!Nagyon álmos vagyok.
-Jól van kicsim.Aludj jól.Holnap nagy napod lesz.-mosolygott rám.
Én felmentem a lépcsőn nagy kómásan,gyorsan lezuhanyoztam,felvettem a pizsimet és beleborultam az ágyba.
Nem tudtam egyhamar elaludni.Folyton az járt a fejemben vajon mi lesz holnap.És főleg azután.De végül sikerült elaludnom.
III.fejezet-Igen vagy nem?!-
Másnap nagyon hamar felkeltem,mert nagyon izgatott voltam.Odamentem az ablakhoz,hogy el huzam a függönyt.Esett a hó.
-Á ez csak is Minnesota lehet!-dünnyögtem magamban.Gyorsan berohantam a fürdőbe,hogy egy kicsit rendbe szedjem magam.Megfésülködtem,fogat mostam.Aztán pedig kerestem valami meleg cuccot.Bementem a gardróbba körülnézni.Hirtelen megakadt a szemem egy pólón.Hokis póló volt.Már jó régen nem vettem fel.Azóta amióta a fiúk...yah igen a fiúk.Megint csak rájuk gondoltam.Jézusom egy héten egyszer ilyen sokszor soha nem gondoltam rájuk.A zenéjüket szoktam sokszor hallgatni.Úgy vagyok vele,hogy képeket nem nézek róluk,majd meglátom őket élőben.Ha szerencsém van nemsokára látom őket.De előtte átkel esnem egy megpróbáltatáson.Gustavon.
-Kicsim gyere már,elkésünk!-ebből a hosszas gondolat menetből anya terelt ki.-Te kocsiddal vagy az enyémmel menjünk?-kérdezte a megszokott lágy hangján,mely most tele volt idegességgel.
-Mindjárt megyek és menjünk a tiéddel!-kiabáltam le az ajtóból még mindig pizsiben.
-Jól van kicsim.Siess!
Gyorsan magamra kaptam egy farmert és egy meleg pulcsit.Előszedtem a kabátom és a sapkám is.Gyorsan lerohantam velük a lépcsőn a karomra téve.
-Na végre!Siess,elnekéssünk!-mondta sürgetően és mégis idegesen.
-Nyugi anyu.Én fogok fellépni Gustavo előtt nem te.Csak nyugi nem lesz semmi baj.-Odamentem hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.
-Igazad van.De akkor is siess.
Én csak mosolyogtam rajta.Közben felvettem a bakancsom a sapkám és a kabátom.Gyorsan ő is magára kapott mindent és kimentünk az udvarra.
-Kicsim kihoznád a kocsit a garázsból,míg én beriasztok és bezárom az ajtót?
-Persze.-rámosolyogtam és már indultam is a garázs felé.Beültem a kocsiba és kihajtottam az utcára.Rádudáltam anyára,mivel ő még mindig a zárral bajlódott.Nagyon ideges lehet.
Ahogy meghallotta,hogy dudálok megijedt és leejtette a kulcsot.
Én nagyot mosolyogtam rajta.Még kb. egy 5 percet bajlódott vele és elkezdett kocogni a kocsi felé közben pedig eltette a kulcsot a táskájába.Én pedig átkúsztam az utas ülésre.
-Bocsi kicsim!-mosolygott rám és közben beült mellém a kocsiba.-Indulhatunk?
-Felőlem már vagy 10 perce!-ezen csak elmosolyodott és mire észbe kaptam már elindultunk.
Éppen hajtottunk ki az utcából mikor anyu megszólalt:
-Bocsi,hogy ilyen kelekótya vagyok most,de nagyon izgulok.Szeretném ha bekerülnél.-miközben beszélt nem nézett rám csak az utat figyelte.
-Yah és gondolom azt is szeretnéd ha melegebb helyre költöznénk.-mosolyodtam el,közben pedig feltekertem a fűtést.
Az út csöndesen telt.Anya az utat én a környéket figyeltem,amint elborítja a hó az egész várost.Befordultunk abba az utcába ahova kellett.
Észrevettem,hogy a szívem egyre gyorsabban ver és izgulok.Anya leparkolt.Kiszálltunk a kocsiból és bementünk az épületbe.Itt már sokkal melegebb volt,ezért levettem a kabátom és leültünk a versenyzőknek fenntartott székekre.Meglepődtem,mivel azt hittem sokan lesznek,de mellettem csak egy fiú ült.Olyan 18-19 körüli.
-Jöhet a következő!-ordította ki egy erőteljes de mégis lágy hang.
A fiú fölállt és bement.Amint becsukta maga mögött az ajtót,anya megszólalt:
-Na kicsim nemsokára te jössz...-ennyit tudott mondani mikor bentről egy hatalmas ordítás hallatszott.Kb.mint egy medve.Egy kicsit megijedtem az ordítás hallatán.Aztán kijött a fiú az ajtón.Sírt.Most már tényleg nagyon megijedtem.Ránéztem a fiúra aki azóta már zokogott és rohant ki az épületből.
Anya és én lestünk a fiú után de közben valaki kijött az ajtón.Körülnézett és megakadt a szeme rajtam és az édesanyámon.
-De mégis maradtak!-ordított befelé a szobába,miközben még mindig minket nézett.
-Essünk túl rajta!-mondta bentről egy erős férfi hang aki Gustavo lehetett.
-Jó napot,én Kelly Wainwright vagyok.Én vagyok Rocque úr titkár nője.Most adok egy lapot légyszíves töltsd ki.Ha kitöltötted ott van rajta egy szám.-közben a kezembe nyomta.-Ha hallod a számot gyere be.-mosolygott rám.
-Oké.Köszönöm.-motyogtam vissza neki.Próbáltam mosolyogni rá,de nem hiszem,hogy valami szép látvány lehetett.
-Van tolluk?-kérdezte még mindig mosolyogva.
-Van.Köszönjük.-válaszolt anyu és elkezdett turkálni a táskájába.
-Oké.-és visszament a szobába.
-Egész kedves nő.-mondta anya,közben pedig kivette a kezemből a lapot,hogy kitöltse.
-Tudom.A fiúk meséltek róla.
-Tényleg?Az jó.-nem igazán figyelt rám,mert a papírt böngészte és pár másodperc múlva a kezembe nyomta.-Kész!
-Nagyon gyors voltál.
-Köszi.Amúgy csak ilyen alap dolgok voltak rajta.Hányas a számod?-kérdezte és megnézte a lapon.
-Jöhet a következő az 57-es.-ordította ki a szobából Kelly.
-Kicsim csak nyugi sikerülni fog.-mondta anya és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Köszi anya.-rámosolyogtam és közben feláltam a székből a papírral a kezemben.A kabátomat pedig letettem a székre.Mielőtt bementem vettem egy nagy levegőt.Nagyon izgultam,olyan érzésem volt mintha lepkék repülnének a gyomromba és a torkomba.Bementem.Volt ott egy színpad és egy asztal és az mögött ült Gustavo és Kelly.
-Jó napot!-köszöntem és odanyújtottam a lapot Kelly-nek.
-Oké nincs több rizsa,menj fel a színpadra és kápráztass el ami elég nehéz lesz ennyi szörnyű hang után!-és közben dörzsölgette a fejét,mintha fejfájása lenne.
Ezen most röhögtem volna de annyira izgultam,hogy inkább nem szólaltam meg.
Felálltam a színpadra.És elkezdtem énekelni Jordin Sparks-Battlefield-című számát.Az elején többször elcsuklott a hangom,de utána már tudtam,hogy nincs mitől félnem,ezért feloldottam.A dal végén Gustavo csak ennyit mondott:
-Hát van még hova fejlődnöd,de szerintem találok jobbat is!
-Ne csináld ezt,csodálatos hangja van!!-védett meg Kelly.-Ne csináld ugyanazt,mint 1 éve!Jó,hogy néha megcsuklott a hangja,mennyire félhetett tőled szegény!
-Én tőlem?Na persze!Nem érdekel jöhet a következő!-ordította Kelly arcába.
-Szerintem ezt beszéljük meg,4 szemközt!
Kelly félrehívta Gustavo-t.Semmit nem hallottam.A pillangók a gyomromba nem lassítottak,mivel most azon izgultam,hogy bekerüljek.De,olyan 5 perc múlva megfordultak.
-Jól van egye-fene...pakolj össze indulsz Los-Angeles-be!-mondta Gustavo egy feles mosollyal az arcán.
-Úr isten..ez komoly?!-kérdeztem meg nagy örömmel.
-Halál komoly.
-Köszönöm!-mondtam egy széles mosollyal az arcomon és kirohantam.
-Anya!Bent vagyok!-mondtam neki és átöleltem.
-Úramisten!Végre sikerült!-mondta a könnyekkel küszködve.
Pár perc múlva kijött az ajtón Gustavo és Kelly.
-Légy kedves.-hallottam,hogy ezt suttogja Kelly Gustavonak és ezen már tényleg elmosolyodtam.Megfordultam és rájuk mosolyogtam.
-Holnap indulunk,úgy hogy már ma pakoljanak össze.-mondta Kelly anyának.-Most pedig pihenjék ki magukat hosszú lesz a repülőút.-tette a kezét a válamra.
-Yah pihenjék ki magukat.Viszlát!-mondta Gustavo és visszament a terembe.
-Öhm..bocsássanak meg!Viszlát!Jó éjszakát!-és ránk mosolyogva ő is bement Gustavo után.
-Kelly?!-ordítottam utána.-Ugye nem baj ha így hívom.Köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Nem baj és szívesen.-mosolygott rám.
-Jaj anya ez a világ legjobb napja.
-Tudom kicsim.Büszke vagyok rád.-mondta miközben felvettük a kabátunkat
A hazafelé út csöndesen telt:Egyrészt,majdnem elaludtam a fáradságtól,másrészt pedig gondolkodtam.Gondolkodtam,hogy vajon milyen lesz Los Angeles,hol fogunk lakni...találkozom-e a fiúkkal.
Hazaértünk.Lassan indultam felfelé a lépcsőn.Beköszöntem anyához a másik szobába és indultam a szobámba.Bementem a fürdőbe,megmostam az arcom és belenéztem a tükörbe:
-Hát megtörtént!-mondtam magamban.
Letusoltam,felvettem a pizsim és belebújtam az ágyamba.Ahogy letettem a fejem a párnára már aludtam is.
